tag:blogger.com,1999:blog-92166526377286251412024-02-08T01:55:33.344-08:00We Talk NonsenseAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/09515872573785531533noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-9216652637728625141.post-51438051708529375762014-06-04T11:49:00.000-07:002014-06-09T02:58:17.020-07:00Mese a lányról, aki szabad volt 1.<div style="text-align: justify;">
"Vagyonom és fegyvertáram"-mondta Kassák Lajos. Az én szegényes, de ettől még nagyra becsülendő kollektívámból ma életem első meséjének egy részletét olvashatjátok (3 részletben fogom feltenni, mert egyben túl hosszúnak ítéltem).</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Hát, mit is mondhatnék még... Kiváncsi vagyok a véleményetekre, írjatok nyugodtan, tetszik, nem tetszik, BLABLABLA!! Tovább már, ugorjátok át ezt az ömlengést és olvassátok a mesét!<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A lány a Lila Tó partján élt. Távol mindenkitől, mindentől, minden motor keltette, vagy ember teremtette zajtól. Egy szomszédja sem volt, de ezt nem is sajnálta.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nem sajnálta, mert a festéshez szüksége volt a magányra. Egyetlen társasága Magnes nevű törpenyula volt, aki képes volt hosszú órákon át gubbasztani a festőpalettán és gazdáját figyelni munkálkodása közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sophienak volt egy kiskertje is. Ott termesztett meg mindent, amire csak szüksége volt. A kiskertben nőttek kék tökök, vörös almák, de az idei évben a fekete répák ellenállást mutattak a növekedéssel szemben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hetente egyszer posta jött. A postásfiú, akit Sophie magában csak Halálnak nevezett fehér bőre és átható, fekete tekintete miatt, minden hétfőn eljött a Lila Tó partjához, a lány ebből jött rá mindig, hogy új hét kezdődött. Igaz, levelet sosem kapott.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sophie egyszer megkérte Halált, hogy vezessen be áramot a házába. Az a gondolat késztette erre, hogy lámpafénynél biztos könnyebb festeni, Magnes pedig kevesebbszer égetné meg magát vezetékekkel, mint a gyertyákkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiú erre azt felelte, hogy ahhoz sok olyan dolog kellene, amit a lány nem értene meg, de azt megértette ő is, hogy ehhez pedig pénz kell. Sophienak pedig nem volt pénze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem értette, mire jó egy rongyos papír, amire arcok vannak rajzolva (még csak nem is nemes festékkel).</div>
<div style="text-align: justify;">
Attól a naptól fogva Halál még ridegebben viselkedett, mint addig, szeme feketéje még taszítóbb pillantásokat lövellt feléje, mint valaha.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sophie egy kellemes, tavaszi nap végén Magnessel a vállán és egy piros vödörrel a kezében ment ki a Tóhoz, hogy a lila vízből merjen a növényeinek. Sietni akart, mert tudta, hogy amikor a Nap lesétál a horizontról könnyed járásával, a levegő fojtogatni fogja, a Lila Tó vize pedig feketévé válik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ablakpárányban nyílottak a fehér százszorszépek, a szürkületben pedig látta lila haját visszatükröződni az ablak üvegén. Gondosan meglocsolta az összes ültetvényét, miközben búgó hangon, kedvesen beszélt hozzájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megkérte őket, hogy nőjenek nagyra, a fekete répát pedig megdorgálta visszamaradott mérete miatt. Felakasztotta a piros vödröt a helyére és tekintete elidőzött a százszorszépeken.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit gondolsz, Magnes? -kérdezte a nyulat. - Biztosan szomorúak -jelentette ki lehangoltam. - Én is szomorú lennék, ha ilyen egyszínű lennék -pillantott a vállán gubbasztó kék és zöld bundájú nyúlra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezzel felkapta a csíkos virágládát és bevitte a házba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap reggel Sophie korán kelt. Az első dolga az volt, hogy az immár, a szivárvány minden színében pompázó virágokat újra kitegye a párkányra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhatározta, hogy aznap kihajózik a Tóra napsárga bárkájával, hogy ott fessen. Gondosan pakolta a festékes bödönöket egymás mellé, tökéletes színsorrendben.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lila hullámok a viharvert csónak sárgáját harapdálták éles, szemet gyönyörködtető módon. Sophie a Tó közepén állt meg. Ma a zöld és a lila tökéletes kontrasztját kívánta megörökíteni házi készítésű festékeivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nyers fa palettán, mint mindig, Magnes gubbasztott. A nyúl, mint mindig, ma is megkóstolta a zöld festéket, amit a lány a kék tökökből és sárga napraforgóból főzött ki minden év első bodzaszüretelő napján.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A nap csillogva tűzött a fejükre, de Sophie-t nem érdekelte. Nagy mozdulatokkal felvitte a vászonra a Tó színét, majd aprókkal virágokat teremtett a táj lankáira. Egy felhőmúlás sem telt belé, és már zihált az izgatottságtól, hogy mit alkotott. Letette a keverőtálat Magnes-szel együtt és összeszorított szemmel maga elé tartotta az állványt.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy sóhaj kiséretében kinyitotta aranyszín szemét, amelyben a zöld pöttyök vibráltak a felszabadultságtól. Szája mosolyra húzódott és csilingelő nevetés hagyta el az ajkát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az a nevetés ott függött a levegőben, szabadon, mint ahogyan Sophie érezte magát. Mert ő semmi másra nem vágyott sosem, csak szabadságra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Odakint a parton valaki kopogtatott az ajtón.</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/09515872573785531533noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-9216652637728625141.post-73072288435218010172014-05-30T12:17:00.000-07:002014-06-09T02:58:29.873-07:00Mézes-bolyhos prológus<div class="MsoNormal" style="line-height: 200%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 8pt; line-height: 200%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hát üdvözletem minden kedves
idetévedő cukornyúlnak, meg azoknak is, akik nem cukornyulak – Lara vagyok,
akinek a teljes művészneve Lara Bernard, de ezt így nem használja, úgyhogy
maradjon a Lara, aztán, nos, igen. Rám hárult a magasztos feladat, hogy itt és
most, ebben a kozmoszban megírjam ezt a nagyon is konvenciószerű bemutatkozó
szöveget, és pár bekezdésben hiánytalanul meggyőzzek mindenkit, hogy <i>hát ez igen ez egy csudajó blog gyertek még
vissza be nem merd zárni a böngészőt <b>ott
leszek az ablakod alatt</b></i>.</span></span><br />
<a name='more'></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 200%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 8pt; line-height: 200%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az egész ott kezdődött, hogy Süsü
drága néhány héttel ezelőtt megkeresett egy közösen vezetett oldal ügyében;
korrekten szólva, ez itten lett az a szörnyszülött. Süsü külön bemutatkozik és
elmondja, hogy mit tervezett a részéről – ami a meg nem erősített pszichózisban
szenvedő Larát illeti, ő végre kiéli az esszéista perverzióit és majd jól
megmagyarázza <i>azt a filmet meg azt is és
azt a könyvet ott ni</i>, ha már olyan lényeges és hiteles sok mondandója van
egyébként is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 200%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 8pt; line-height: 200%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(Ja és most kigugliztam egy ilyen
„Get to know me” mémet, úgyhogy szerintem azzal majd végig is szórakoztatom a
jónépet, ha érdekel valakit, mert a Tumblröm túl érdektelen az ilyesmihez, és
valami művészettörténeti kérdéssort is láttam, csak fogalmam sincs, hol
találjam meg, de ez majd még elválik. És ott az a nagyon mainstream 100 kérdés
100 válasz dolog is, amit elmém legsötétebb szféráiban mindig ki akartam
tölteni. Tudom, hogy ti is nagyon kíváncsiak vagytok rólam a sok random
értelmetlenségre, tudom én. Egyébiránt bármi, ami fontos, megtalálható a
profilomra biggyesztett bemutatkozásban, az elérhetőségeim ott figyelnek az
oldalsávban.)<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 200%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 8pt; line-height: 200%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(Megtaláltam az Art History
Meme-t! Felkiáltójel-felkiáltójel-négy-négy-felkiáltójel!)<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 200%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 200%; margin-bottom: 12.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 8pt; line-height: 200%;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Süsü,
aki remélhetőleg kevésbé flegma:</span><span style="font-family: DejaVu Sans Light, sans-serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Oh, hii!</div>
<div style="text-align: justify;">
Itt Elizabeth Rosati jelentkezik, aki nektek csak Süsü (mert ez végül is, teljesen logikus.).</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenkit szeretettel üdvözlök beteg gondolataim legmélyebb bugyrainak megtestesülésében!</div>
<div style="text-align: justify;">
Larának köszönöm szépen a gyönyörű konferálást, hát… flegmaság terén nem ígérhetek semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tőlem várhattok (számon is kérhetitek) egyperceseket, meséket és különböző ideáim illetve koncepcióim hosszan elnyúló fejtegetéseit.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Lássuk csak, mi van még… ablakos fenyegetés? Pipa! Bemutatkozás? Pipa! Mi maradt ki??</div>
<div style="text-align: justify;">
Sok-sok mályvacukorral töltött, vastagon porcukrozott, émelyítően édes és gyönyörű iromány!</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/09515872573785531533noreply@blogger.com0